Budapest, Váci út 17.
Az 1860-70-es évekig a hazai gépszükséglet legnagyobb részét külföldi gyárak biztosították, s ezek közül több ügynökséget, fióküzletet nyitott Budapesten. A hazai piacot jó ideig uralták is, különösképpen a mezőgazdasági gépek forgalmazása területén. Egy részük túllépve a szűkén vett kereskedelmi feladatoktól, gépjavító műhelyeket, kisebb mezőgazdasági gépgyárakat állított fel. A Nicholson-gépgyár szintén ezt az utat járta be.
Bővebben:
Nicholson W. Fülöp 1867-ben, még mint az angliai newark-i Nicholson W. N. mezőgazdasági gépgyár kereskedelmi képviselője került Magyarországra. Kezdetben a törzsgyár termékeinek eladásával foglalkozott, de rövidesen elsősorban az általa forgalmazott gépek javítására egy néhány fős gépműhelyt is felállított.
A gépműhelyi kereteket kinőtt vállalkozás 1873-ban a Gyár (ma Jókai) utcában új és nagyobb, mintegy 80-100 munkást foglalkoztató gépgyárat létesített, ahol eleinte csak kisebb mezőgazdasági gépeket készítettek, de 1879-től már járgányok, gőzlokomobilok és cséplőgépek, gyártása is folyt itt Nicholson W. Fülöp gépgyára cégnévvel.
A folyamatos fejlesztés eredményeként hamarosan a telephely és az ekkor már több bérlemény is szűknek bizonyult, ezért a cég 1883-ban a Külső-Váci 5. sz. alatt megvásárolt 3.200 m2 nagyságú telekre költözött, ahol majdani 500 munkás foglalkoztatására is alkalmas korszerű, öntödével is ellátott gyár épült. Az új gyárban az addig gyártott mezőgazdasági gépeken és eszközökön kívül lokomobilokat és cséplőgépeket, gőzkazánokat, stabil gőzgépeket és a nagy fővárosi építkezésekhez vas- és hídszerkezeteket is gyártottak. 1889-ben tekintélyes mennyiségben szállítottak és szereltek fel kazánokat, gőzgépeket és transzmissziókat a selypi és a hatvani cukorgyár építésekor.
A Nicholson Gépgyár 1891-ben átvette a korábban a Hánisch és Mlády cég tulajdonában levő és a pesti kikötő-öbölben elhelyezkedő kisebb hajógyárat. A kezdeti kísérleti munkák után, egyre komolyabb munkák vállalásával a Nicholson-féle hajógyári üzem számos hajót épített, s termelése számottevő szerepet játszott a hazai hajópark fejlesztésében. A hajótestek építése mellett elsősorban is a hajók hajtóműveinek, gőzgépeinek és kazánjainak gyártásában jeleskedett.
1891 -ben az államvasutaknak gyártotta az 580 lóerős „Wekerle Sándor" vontató kerekes gőzhajót, a magánhajózási vállalatok részére itt épült a 600 lóerős „Bánffy" kerekes vontatógőzös, valamint a „Nemzet", a „Vezér", a „Kati" csavargőzösök, ezen kívül számos 200 és 680 tonna teherbírású uszály és dereglye.
A Nicholson Gépgyár számos hajót épített az 1894-ben alakult Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. részére is. Ezek közül egyedül az „Aranka" kerekes vontatógőzös volt a 250 lóerős kisebb, a többi hajó - így a „Tátra", a „Fátra", a „Mátra", a „Kékes" és „Vértes" mind 600 - 600 lóerős korszerű vontatógőzösökként épültek.
1892-ben egy tűzvészben szinte az egész törzsgyár leégett, de az üzemet néhány hónap alatt újjáépítették és felszerelték. A Váci út - Bulcsú u. - Lehel u. - Dévai u. határolta tömbben a Váci út - Bulcsú u. sarkon felépített irodaépület mellett kazánházat, gépházat, kovács-, kazánkovács- vasöntő-, asztalos-, szerkezeti-, eszterga- és szerelőműhelyeket, valamint több nagy raktárát rendeztek be. A gyártás fő ágainak megfelelően osztályokba szervezett gyárban az ipari gépek osztálya, a hajógyári osztály, a vasszerkezeti osztály és a mezőgazdasági gépek osztálya működött. Mindegyik osztály ügyeit külön főmérnök vezette. - Az egységes gyártelepet a XX. század elején vágták át előbb a Lehel (ma Kassák) utcával, utóbb a Tüzér utcával, kinyitva őket a Bulcsú utcáig.
A nyereséges, virágzó vállalkozást 1895-ben tőkeinjekcióval a budapesti tőzsdén is jegyzett részvénytársasággá alakították át „Nicholson" Gépgyár Részvénytársaság, Budapesten cégnévvel. A gépgyárban ekkor mintegy 600, a hajógyárban pedig további 150 állandó munkást foglalkoztatott a virágkorát élő cég, amelynek elnöke a legfőbb részvényes Nicholson W. Fülöp volt.
Készítettek gazdasági gépeket, gőzlokomobilokat, cséplőgépeket, szalmabálázókat, vetőgépeket, acélekéket és mindenféle gazdasági gépet, álló és fekvő gyorsan járó gőzgépeket 4000 lóerő teljesítőképességig, a legkülönbözőbb rendszerű gőzkazánokat, cukor- és szeszgyári, malom- és fűrésztelepi berendezéseket, téglagyári eszközöket, hűtő- és jéggyártó telepeket, szivattyú-állomásokat, vashidakat, épületi vas- és tetőszerkezeteket, ártéri zsilipkapukat, kerekes- és csavaros gőzösöket, uszályokat és más vízi eszközöket, később dízelmotorokat és még sok minden mást. A gépgyár nagy sikerrel szerepelt a millenniumi kiállításon, ahol a különböző szekciókban számtalan gépet és eszközt mutatott be.
A századfordulós gazdasági válság a Nicholson-gyárat is megrázkódtatta, termelése visszaesett, munkásai egy részétől meg is kellett válnia. 1904-ben elhunyt az alapító Nicholson W. Fülöp, a gyárat Herczeg József vezette tovább. Irányításával a gépgyár a század első éveiben átmenetileg sikeresen magához is tért, elsősorban a jelentős balkáni gép- és malomberendezés megrendeléseknek köszönhetően. Segítségére volt ebben a gépgyárak kar-telijének megszervezésére törekvő Kereskedelmi Bank is, mivel a Nicholson özvegyétől 1910-ben megvásárolt részvénycsomag révén a részvénytársaságban többséget szerzett. A bank 1911 -ben a gyár másik fő részvényesével, a prágai Breitfeld- Danák & Co. gépgyárral összefogva a céget egy formálisan létrehozott részvénytársaságba, az Általános Gépgyár Részvénytársaságba olvasztotta be. A Nicholson-féle gépgyári társaság megszerzésének utolsó aktusaként 1912-ben a bank a céget bekényszerítette a Schlick-gépgyári társaságba. A termelést beszüntették, a régi gyártelepet lerombolták, a gépi berendezéseit pedig a Schlick-gyár Váci út 45-47. sz. alatti telepére vitték át.